Robert Parker azt üzente...

Sokat hallja az ember mostanság, hogy "igen, igen, vége a Robert Parker korszaknak...". Vagy azt, hogy "Le Robert Parkerrel!".

Így vagy úgy, a valóság egyelőre teljesen más: Parker filozófiája él és virul, az általa magasra pontozott vagy - mondjuk ki őszintén és piacosan - magasra pozícionált borok pedig árszegmenstől függetlenül továbbra is blockbuster-ek. A jelenség súlyos szinten begyűrűzött Európába is. Ezt bizonyítja az alábbi fotó, amelyen az egyik legnagyobb holland borbolthálózat, a Gall&Gall hirdetése látható:


Khm... ebből a szövegből is jól látható: Robert Parker védjegyként kommunikált márkanév lett. Megnyugtató, hogy talán nem az európai fogyasztókat nézik teljesen hölyének, hanem az Európába látogató amerikaiakat (a hirdetés egy amsterdami szálloda city guide-jában olvasható).

Jottányit intelligensebb módon megüzenve, már hazánkban is vásárolható Robert Parker. A következő szöveg a Bortársaság legfrissebb hírlevelében olvasható:


A pálya széléről jegyzem meg, érdemes egy pillantást vetni az árra is...

Mondanak tehát bármit az európai szakemberek, Parkernek nem fogyott el a regimentje. Ugyanis a szóban forgó kérdés a fogyasztók szintjén dől el. Európában is.

Who the f**ck is Robert Parker? Klikk ide.

A papfojtogató esete Dr. Zweigelttel

A minap kezembe vettem a fakanalat, és szegényes cuisine tudásomhoz mérten innovatív ötlettel álltam elő. Spenótos burgonyagaluskát készítettem (gnocchi a.k.a papfojtogató) fokhagymás cukkinis bazsalikomos szósszal, ráadásként pedig angolosan mangalica sonkát és a zsírjában lepirított fürtös paradicsomot körítettem hozzá.

Fehérbor túladagolásom miatt inkább egy könnyebb vörösbort vizionáltam hozzá, így került az asztalra a Vincellér-ház Soproni Zweigeltje.

Vincellér-ház - Soproni Zweigelt 2004
A fajtát Dr. Franz Zweigelt nemesítette 1922-ben Kékfrankos és St. Laurent szőlőkből. Már főzés közben rájártam és megállapítottam, hogy csinos ez a Zweigelt. Semmi fáradtság, megnyerő illat, kinyílva eukaliptusz. Közepes test, fűszeres ízvilág. Sós és édes, és ez a kettősség bizony jól áll neki, mondhatni ez teszi izgalmassá. Rendkívül jó ivású bor, a végén kis kávéval. Ezúton is gratula Molnár Tibi bácsinak, a Soproni Hegyközség elnökének és e bor megalkotójának. Az örök favorit 2004-es Ráspit (még van néhány palackom, ideje elővenni egyet) ugyan nem taszajtja le a trónról, de 1600 Ft-os árával jó bolt ez. Hurrá.

Chablis vs. Malatinszky

"Franciák legyetek résen a présen...." - monnya a Belga. Egyetértünk. Megmértük két Chardonnay teljesítményét. Alább a lényegretörő eredmények:

Chablis ACC - Union des viticulteurs de Chablis
Gábó barátom szerezte be ezt a megnyerő külsejű Chablis-t egy francia madaras teszkóban, 10 euróért. Pohárba töltve szép mozgású, tükrösen tiszta borba botlunk. Vegetális, majd citrusos, de marad a szalma-széna, Tomi szerint füves domboldal istállóval. Fajtajelleges ízvilág, illatban többet mutat, mégis jó ivású, korrekt bor ez, közepes lecsengéssel. Megéri az árát, bár ebben az árkategóriában akad néhány jobb hazai... én szerintem.

Malatinszky Siklósi Chardonnay 2006
Korábban találkoztunk már Malatinszky francia műveltségű Chardonnay-ával, itt zengtünk róla dicshimnuszt. Illatbomba, viognier-ra emlékeztető tutti-frutti, körte és alma, majd citrusok. Ízben tropikus gyümölcsök, és és és... valamiféle csonthéjas, dió talán mogyóró. Gábó barátom szerint "sárdonésabb" mint a techno Chablis. Valóban vajasabb, krémesebb, fineszesebb, rétegeltebb, mint vetélytársa. Rendkívül hosszú íz végén ananásszal, szép hordóhasználat, igazi remekmű. Ára négyezer körül lehet.

Apró betűs rész: fair play díjat remélve itt tenném hozzá, hogy a két bor nem egy árkategóriából származik, másrészt a Chablis / Chardonnay poharaimat csak a Malatinszky kóstolására tudtam előbányászni a konyhaszekrény pohár-rengetegéből, ami bizony sokat számít.

Lazac és Társa

A busáért nem vagyok oda, a Bussay borokért viszont annál inkább. Elnézést a rossz szó viccért. De. Mint minden normális földi halandó, szeretem a lazacot. Egyszer csak lett egy norvég származású, nyers, zöldfűszerekben pácolt lazacfilém, egy fél kilós darab. Sokáig agyaltam azon, hogy miként és mivel lehetne elkészíteni ezt a szagos, szalonna állagú húsdarabot. Végül rájöttem, hogy jó ez úgy, ahogy van: magában. (A skandináv népeknek ez nyilván triviális, csak én vagyok ilyen barbár).

Készítettem hozzá olivás pirítóst és fekete olivabogyó tálat, majd matatni kezdtem a spázjban bor után. Szinte kipattant a hűtőből Bussay 2005-ös Szürkebarátja (a.k.a. Pinot gris, Pinot grigio). Bizarr párosításnak tűnt, de adta magát.

Bussay Szürkebarát 2005
100% Szürkebarát, 7 éves ültetvény, 8000 tőke/hektár, drasztikus 0,7 kg/tőke terhelés. A szőlőt október közepén szedték. Préselés után derítés, majd 1000 literes ászokhordóban csücsült finom seprőn, erjedt és érelődött az anyag. 2006. április közepén palackozás.

Színében sárgás reflexek, illatban vegetális jegyek és fa. Ízben először némi botrytis fedezhető fel, ananász, végén jó adag kesernyével. Sűrű szövésű, koncentrált anyag ez, vastag beltartalmi értékekkel, szép savakkal, nekem kicsit sok fával. Ettől függetlenül gyönyörű bor, egy kevésbé ismert borvidékről (Balatonmelléke /Zala megye/, Csörnyeföld településről, egy háziorvos kézmíves borászatából.

Étel és ital is társa leltek egymásban, a sós és az édes, az animális és a vegetális. Végül egyedül maradt a bor, amely magányában még szebb arcát mutatta. Összesen 500 palack készült belőle. A Bortársaságnál talán még megtalálható, ha nem, akkor ajánlom a Bussay Traminit és az Esküvét. Kezit csókolom.

Bussay doktorról bővebben itt.

Svéd riport

Sverige: a tiszta levegő, a béke, az alle mans raett* és az öppet köp* országa, az emberiség példaképe. 9 millió lakos 445 ezer négyzetkilométeren, bevándorlási célország, ahol viszonylag zökkenőmentes az asszimiláció. Igazi welfare state 650 ezer forintot is meghaladó átlagkeresettel. Stockholm nyitott, családias hangulatú főváros, ahol a hanyagok is jól öltözöttek, és hétköznap is tele vannak a belvárosi éttermek… De mi folyik a borpiacon?

A svédek kb. 1.8 millió hl bort isznak egy évben, az egy főre jutó éves borfogyasztás 20 liter körül mozog. Érthető okokból ennek majdnem 100%-a importból származik, persze itt is vannak, akik házilag próbálnak varázsolni, és jelentős a csempészáruk mennyisége is. A fogyasztás 80%-át a 70 SEK (1 900 Ft) alatti borok teszik ki, más nyugat-európai (nem bortermelő) piacokhoz hasonlóan itt is szárnyalnak az újvilági termelők olcsó termékei (Ausztrália, Dél-Afrika, Chile), de tartják magukat a spanyolok, az olaszok és a franciák is.

Köztudott, hogy Svédországban – Finnországhoz és Norvégiához hasonlóan – állami kézben van az alkoholkereskedelem. A finn Alko-t, a norvég Vinmonopolet-et megelőzve, a svéd Systembolaget és a kanadai PLLC versenyez a világ legnagyobb borfelvásárlója címért. A bolaget 1955 óta tartja kézben a szeszfogyasztást és az inni vágyó jónépet. A korlátozott nyitva tartású bolthálózatban csak 21 éven felüliek vásárolhatnak, - a kocsmákat és éttermeket kivéve - a kiskereskedelemben pedig csak 3,5% alkoholtartalom alatti italokat lehet kapni. Az EU régóta próbálja lebontani az egyébként jól funkcionáló monopolrendszert, egyelőre kevés sikerrel, bár itt-ott repedezik a szeszkontroll gépezet. Példának okáért 2007 közepe óta már a svédek is rendelhetnek bort az interneten keresztül (még egy ok, hogy miért érdemes a magyar borászatoknak online-marketingre és többnyelvű weboldalra költeniük!). A svédek persze mindent megpróbálnak, hogy fenntarthassák a rendszert, legutóbb például egy olyan tanulmányt tettek közé, amely sötét jóslatokat tartalmaz a bolaget nélküli jövőt illetően (bővebben itt).

Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy kb. 7 ezer termék érhető el közvetlenül a polcokról, bárki leadhat ún. privát rendelést olyan árukra, amelyek közvetlenül nem kaphatóak a boltokban. Legyen tehát szó bármilyen tucatborról vagy egy Romanée Conti-ról, a svédeknek mindent lehet. Természetesen a Systembolaget is importőrökkel dolgozik, akik a monopólium mellett a HoReCa szektorba közvetlenül is szállíthatnak (a két csatorna jelenlegi aránya kb. 80% - 20%).

Polctükör
Ma a tények mögé néztünk, és kinyomoztuk, hogy áll kis hazánk szénája a bolaget boltjaiban. Polctükör felmérésünk eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze.

A belvárosi bolaget-be péntek kora délután léptem be, még mielőtt beindult volna a hétvégi vásárlási láz. Érdemes tudni, hogy a polcon található termékek a fogyasztói preferenciák és piaci trendek alapján kialakított idő- szakos „stratégiai lista” szerint kerülnek a monopólium portfoliójába, tehát – némi leegyszerűsítéssel – azt találjuk a polcokon, amire igény van.

Sweeds
Miután átverekedtem magam az alkoholmentes termékekből felállított akadályokon, rögtön a desszert bor kínálatba ütköztem: tokaji aszúk a St. Stephan’s Crown-tól (Törley brand) és a Chateau Dereszlától, illetve édes Szamorodni az Oremustól. Persze volt Sauternes is…

Szia dobozos
Az édesek után hatalmas választékra akadtam bag-in-box termékekből, nem is csoda, hiszen a mennyiséget tekintve 2006-ban az összes értékesítés 64%-a (!!!) dobozos kiszerelésű volt. Itt összesen egy magyar termékre akadtam, a Dunavár Connoisseur Collection Pinot Gris-jére, amire a biztonság kedvéért magyarul is rá van írva: Tájbor – Felső-Magyarország.

Mások egyértelműbb üzenettel operálnak, vagy éppen címkedizájn és bizonyos grafikai elemek lenyúlásával próbálják megtéveszteni a svéd borbarátokat. Példának okáért lásd a Les fumées blanches Cloudy Bay-re hajazó címkéjét, amire a többi között már hazai borászatok is rágyógyultak, elég csak a Mátráig kapaszkodnunk.

Rózsaszín jövő
Hallottuk, tudjuk: világszerte szárnyal a rozé. A svédeknél sincs ez másképp, itt-ott üres helyeket találtam a polcokon, a bolaget alkalmazottainak még nem volt idejük feltölteni a hiányzó tételeket. Magyar bort itt nem találtam, nem is baj, megisszuk mi a magunk rozéját…

Basic
A keresletnek megfelelően a kínálat nagy része 70 SEK (1 900 Ft) alatti. Ebben a szegmensben akkora a verseny, hogy nem feltétlenül a terméken, hanem inkább a csomagoláson van a hangsúly. Az impulzív vásárlókat számos trükkel próbálják meghódítani. Jellemzően sok a nyúlás, és úgy tűnik napjainkban divatos az állatos dizájn. A fotók magukért beszélnek. Kedvencem a Dél-Afrikai rénszarvasos címke, azt hiszem nem kell magyarázni miért…

Persze itt is akadnak kivételek. A magyar Dunavár Chardonnay például kalapos hölggyel, a Mátra Hill non-figuratív grafitfoltokkal operál, a bulgárok kézműves szőnyeggel próbálkoznak. A szegmens legextrémebb szereplői az amerikaiak, akik Elvis-sel próbálnak bort eladni. Ezek után csodálkozom, hogy nekünk nincs turulmadaras, illetve Puskás Öcsis borunk.

Prémium +
A basic feletti kategóriákban már nem számít a címke, itt lényegesen szűkebb a kínálat. Maradnak tehát a hagyományos címkék, semmi parasztvakítás. Jellemzően többségben a vörösborok, a svédek ebben is trendkövetők. Az ultra-prémium, valamint az ikon kategória tagjai már vitrin mögött találhatóak. Legörbült a szám, amikor megláttam, hogy Sauternes ott van a kredencen (1 688 SEK/46 000 Ft), de egy Tokaji Aszú már nem fért oda… ejnye.

Vörös égés
Míg a fehéreknél láttam néhány magyar hőst, addig a vereseknél sehogy sem akadtam hazai versenyzőre. Végül megkérdeztem egy alkalmazottat, aki zavarában föl-alá rohangált, majd felcsapta a katalógust, sajnálkozva az egyetlen magyar vörösre mutatott, és hozzátette: „ebből már nem rendelünk”. Nos, kedves olvasó, ha nem hallottál még a villányi Závós Winery Cabernet Sauvignon Merlot 2004 boráról, akkor ne is akard megtudni, hogy mi az (ilyen borászat nem létezik Villányban, tavaly komoly felháborodás követte a bor belistázását, a szálak Olaszországba, ill. Görögországban vezetnek).

Summa summarum, 2007 őszén a Systembolagetben nem lehet magyar vörösbort kapni. Nincsen. Utánanéztem a korábbi próbálkozásoknak. Ideiglenesen rendeltek például Kékfrankost, de valószínűleg nem arattak átütő sikert, így nem hosszabbították meg a szerződéseket.

Magyar pezsgés
Az egyetlen magyar terméktípus, ami az eladásokat tekintve példaértékű sikernek tekinthető, a sparkling wine szegmensben található néhány pezsgő. A Törley és a Chapel Hill (szintén Törley márka) masszívan ott áll a pezsgő soron, utóbbi 56 svéd koronás árával az egyik legolcsóbb habzóbor. Mit ne mondjak, amíg ott álltam, ketten is levettek egy üveggel, és a pénztárnál mögöttem álló idős hölgynek is volt egy a kosarában…

Töménytelen tömény, magyarnak nem terem babér
A túra végéhez közeledve tömény szeszbe fojtottam volna bánatom, de se pálinka, se Unicum, csak színes vodkahegyek és végeláthatatlan rum és whisky sorok.

Nem terem tehát sok babér a magyar termékeknek a monopólium boltjaiban. Természetesen beszélhetünk arról, hogy a magyar bor a legtöbb esetben nem versenyképes a nemzetközi piacokon, de ne essünk a fatális általánosítás hibájába. Itt, kérem szépen, elsősorban arról van szó, hogy a szigorú beszállítási feltételekkel, valamint kitűnő alkupozíciójából adódóan nyomott beszállítói árakkal operáló System nem vesz tudomást a kis hazánkban történt minőségi változásokról. Példának okáért nemrég egy svéd importőr az orrom alá dörgölte a monopólium legfrissebb, hazánk borászatainak szánt beszállítói ajánlatát, amely szerint éppen 0.5 -1.5 euró árkategóriában keresnek borokat. Magyarul, nem hajlandóak magasabbra tenni a lécet, pedig igenis vannak versenyképes termékeink a prémium és az a feletti szegmensekben is. A tételnagyság sem lehet már kifogás, hiszen a monopólium deklaráltan a kisebb beszállítókra is nagy hangsúlyt kíván fektetni. Nyilván arról van szó, hogy amit nem keresnek és nem ismernek a vásárlók, azt a bolaget nem fogja a saját kockázatára a polcokra tenni. (Jó hír legalább, hogy hamarosan belistáznak egy Oremus Aszút 465 koronás áron, amely bizonyára a legdrágább magyar bor lesz a svéd polcokon).

Úgy tűnik tehát, hogy a magyar bor svéd piaci pozícióinak javítását a HoReCa szektoron (a teljes piac kb. 20%-a) keresztül célszerű elkezdeni, és ezt kell kiegészíteni célzott és tudatos reklámtevékenységgel. A HoReCa nehéz dió, az alkoholreklám pedig erősen le van szabályozva, de talán néhány év alatt el lehet jutni odáig, hogy egy napon megjelenik a fogyasztói igény, és a bolaget változtat Magyarországra vonatkozó üzletpolitikáján. Ámen.

A siralmas helyzet ellenére a bolagetek eladásainak 4%-át továbbra is a magyar borok adják, ugyanakkor intő jel, hogy 2005-ról 2006-ra, ha nem is sokkal, de csökkent a piaci részesedésünk.

Szakmai elkötelezettségből úgy döntöttem, hogy megkóstolok egy „sikersztorit”, és vásároltam egy Yellow Tail Cabernet-Merlot Reserve-t. Benyomásaim alább olvashatóak.

Yellow marketing

Rubintos szín lila karimával, fiatal bor ez, tudjuk jól (2006-os Cabernet-Merlot!). Illatban érett erdei gyümölcsök, szeder és mentás gyógycukorka, de inkább émelyítő édeskömény. Ízben édesség, savak lefaragva, tanninok sehol, egyszerűen fogalmazva: löttyedt a cucc. A címke szerint a bor „minőségi francia hordós érlelést” kapott… én ugyan nem érzem benne a fa jegyeit, mindent elfed az agresszív édesség. Talán némi vaníliát felfedezni, ha erős képzelőerővel rendelkezünk. A második pohár után émelyítő érzés fog el, ami később a hányinger határát súrolja. És mi a franctól ’reserve’ ez a bor, ha nem a marketing kedvéért? Normális bortermelő országokban (pl. Spanyolország, Olaszország) törvény szabályozza, hogy mire írhatod rá a ’reserva’ ill. ’riserva’ szót. Itt a vége. Nincs ebben a borban semmi, amitől izgalmas lehetne, hacsak az nem, hogy 100 svéd koronáért jó bort is vehettem volna… A yellow tail (most már kisbetűvel) cabernet-merlot reserve egy igazi egysíkú McWine. A "marketing sikersztori" ráadásul másnap reggelre ijesztően büdös lett…

Gondoltad volna...

Gondoltad volna, hogy:

• a világ 5 leggyorsabban fejlődő borpiaca Oroszország, USA, Brazília, Kína és az Egyesült Királyság?
• Dél- Koreában hétszer annyi prémium skót whisky fogy, mint a 2. legnagyobb piacnak számító Venezuelában?
• a lengyelek egy hét alatt több vodkát isznak mint whisky-t egy évben?
• a vodkafogyasztás 5 év alatt megduplázódott Ázsiában?
• a pezsgőfogyasztás 5 év alatt megduplázódott Peruban?
• a Smirnoff Izlandon majdnem tízszer többe kerül , mint Brazíliában?
• a vietnámok a világ legnagyobb Johnnie Walker Gold fogyasztói?
  

Rövid hírek

Tekintettel arra, hogy - csúcsszezon lévén - nincs időm blogoskodni, az alábbi rövid hírekkel kívánok kedveskedni azoknak, akik ilyen ínséges időkben is ránéznek a Bormemora:

A Pannónia sajt már nem a régi
A kilencvenes években még hamisították, a többi között ez volt az oka annak, hogy Bandi barátom New Yorkba költözött. Ma már nem érdemes csalni, mert az eredeti olyan vacak, hogy szóra sem érdemes.

ManGold csodatarja
Nem vagyok a disznók nagy barátja, de be kell vallanom, hogy a ManGold pácolt-füstölt mangalica tarja nemcsak jól néz ki, de finom is. Főleg hagymával és krumplival összesütve egy kis hegyes erőssel és paradicsommal. Visit www.mangold.hu

Pannonhalmi Blanc
Kisebb döbbenet lett rajtam úrrá a Pannonhalmi Apátság Sauvignon blanc 2006-os tételének kóstolásakor: fajtajelleg némi mineralitással, ropogós savak, szép egyensúly, jó ivású, kis kesernye, "iszom még egy pohárral" típusú bor. Szép csomagolás és dugó helyett már csavarzár!Korábban is kóstoltuk (lásd itt), most jobban tetszett.

Borfesztivál
Idén is volt borfesztivál. A szerdai vesebetegítő hideg szélről és az oldalról támadó esőről nem szivesen beszélek, de a csütörtökön kóstolt borokról annál inkább...csak jussak el odáig.

Ádjő,

R

A nagy Chardonnay kóstoló

Az elmúlt időszakban annyit dolgoztam, hogy már kezdett a borivás rovására menni. A sauvignon blanc kóstolót követően ígértem, hogy hamarosan furmintokat áldozunk majd Dionüszosz oltárán. Sok bor lefolyt azóta a magyar ember torkán, de most újra itt vagyunk. Sajnos azonban hibát követtünk el, furmint helyett érthetetlen módon chardonnay kóstolót tartottunk, a fene sem tudja miért. Mint látni fogjuk, itthon egyelőre nem igen terem babér ennek a fajtának, ahhoz pedig túl vékony a bankkártyánk, hogy drága burgundiakat penderítsünk az asztalra. No, azért akad néhány szép tétel a hazaiak között is. Lássuk hát.

(Színről most nem írunk külön, mert a kakukkfiók Árvay-t leszámítva mindegyik tiszta és tisztességes külcsínnel rendelkezett.)

Takler 2006
Gyanakodva vettem kezembe a palackot, úgy tűnik volt alapja. Rögtön orrszőrt éget az alkohol, üt a fa. Kis jóindulattal felfedezhető benne banán és citrusok. Félretesszük, és feltesszük magunknak a költői kérdést: miért kell Szekszárdon Chardonnay-val vacakolni? Talán Gondnok fröccsnek, vagy modern nevén DJ fröccsnek jó lesz: 4 dl szóda+1dl bor. 1500 Ft-ért vesztegetik, jaj és juj.

Maczkó 2006
Itt a másik non-sense, ezúttal Villányból. Maczkós a bor, lassan nyílik, közben kellemetlen pillanatok, furcsa sósság, aztán semmi. Rövid a lecsengése, ami talán nem is baj. Türelmetlenül lépünk tovább. Még 1000 Ft-ot sem ér meg ez a kétes alkotás.


Nyakas 2006
Felcsillan a remény. Végre tiszta illat. Gyümölcsök, citrus, ananász, mangó... Rendezett savak, frissít és üdít, ahogy azt egy nyári estén illik. Köszönjük Malya Ernőnek! A legpompásabb az egészben, hogy alig 1000 Ft-ba kerül, így egyértelműen a sor legjobb ár-érték arányú tétele.

Vylyan 2006
Sok rosszat, de sok jót sem lehet mondani erről a borról. Kisebb trópusi illatzöngék után zamatban már nem túl érdekes, nálam felülír az alkohol. Villányi társánál azért elfogadhatóbb... 1500 Ft-ot - a Nyakas után - nem ér, és egyébként sem venném meg még egyszer, bocs.

Árvay 2006
Erről a borról nem is szabadna írni igazán, mert címke nélkül került a csapatba, de érdekességnek számít, így nem bírom megállni. Chardonnay Tokajból, bátor kísérlet. Megjelenése még teljesen opálos, szinte átláthatatlan. Azonban már a dugónak is egyértelmű körte illata van, pohárban intenzív tutti-frutti. Sok alkohol, kócos savak, rövid végkifejlet, kesernye, befejezetlenség. Kár lenne most ítélkezni, nézzük meg később, hátha...

Malatinszky 2006
Hibátlan bor, illatban trópusi gyümölcsök, szépen integrálódó fa, némi palackos érlelés után talán teljesen besimul. Szép egyensúly, hosszú lecsengése mogyoróra, dióra emlékeztető, burgundi stílus, komoly alkotás ez, na. Az ára is ehhez viszonyul, azt hiszem kb. 4000 Ft.

Légli Landord 2005
Erről a borról már korábban áradoztam itt. Most is szép arcát mutatja nekünk, illatban körte, zöld alma, sárgadinnye, mangó és ezúttal egyértelműen kamilla, szinte furmintra emlékeztető herbária. Csuda jó, friss, nagyon jól sikerült bor. 3600 Ft körüli áron kapható a Bortársaságnál, ha még van belőle.

Monarchia 2005 Battonage
Ismét egy reménység. A chardonnay készítésére jellemző, klasszikus metódust mostanság divatos ráírni a palackra is: a battonage tulajdonképpen a seprő (főleg halott élesztősejtek) rendszeres felkeverését jelenti, amitől a végtermék intenzívebb, zamatosabb, egyszóval cuccosabb lesz. Ez ebben az esetben is érezhető. Némi szellőztetés után időzített gyümölcsbombává válik, ananász, citrus, Robert szerint menta. Mintha megjelenne benne Eger is. Nagy test, nagy élvezet. Ígéretes potenciál, hosszú lecsengés gyümölcsökkel, egyszerűen szép, van mélysége is, nemcsak széles... Ellenértéke majdnem 3 darab ezres, hoppá.

Domaine Bernard-Goussu
Bourgogne AOC 2004
Az egyetlen külhoni tétel, bazi nagy csalódás, reméltük, hogy mutat valamit a magyaroknak, de igazán semmi, csak sok alkohol. Nem tűnt dugósnak. Rob szerint némi indiai fűszeresség az illatban, csak idáig jegyzeteltem, mert nem tudtam róla semmi jót írni. Kár. 2200Ft, le ne vegye senki a polcról.

Pók Tamás 2004
Az egyetlen igazán értékelhető tétel a Monarchia Chardonnay válogatásában. Eleinte kevés animalitás, szellőzés után szépen bontakozik ki... Trópusok és mineráliák, komplex, vajas - krémes, vastag, jól megkomponált, míves bor, amely így 3 éves korában élvezhető igazán.

Gál Tibor 2003
Minden jó, ha a vége jó. Ez kérem szépen itt a happy end, and the beginning of a beautiful friendship. Illatban némi füstösség, majd sárgadinnye. Krémes és vajas, szép struktúra, végtelenül komplex, hosszú-hosszú lecsengés, magas beltartalmi értékek, komoly bor. Valszeg 2 éve még vad volt, most csúcson van, egyszerűen nagyszerű. Az árát nem tudjuk, nincs ára, felbecsülhetetlen érték...volt, amíg meg nem ittuk.

A végére jutva és visszakóstolva is azt kell mondanunk, hogy egy-két tételt leszámítva a magyar chardonnay-k (már amelyik egyáltalán értékelhető) túlzottan direktek, sok bennük a spontaneitás, a kísérletezés. Kevés a termőhelyre utaló jegy, inkább a pincemunka érződik bennük. Mindazonáltal bevallom, bármikor szívesen iszom a Nyakast, a Malatinszky-t, a Léglit és a két egrit. Ez már a kóstolt tételeknek majdnem a fele, így némi egyszerűsítéssel élve mondhatjuk, hogy a kóstoló félsiker volt.

Zimek frei

Mit tegyen az ember fia, ha besokallt a fesztiválturizmustól, sok neki a 35 celsius és mindez vasárnap délutánra esik? Marci barátunk szerint ilyenkor kell pálinkafőzdét látogatni és szolidan kultúrálódni. Hallgatólagosan egyetértettünk.

Így történt, hogy a minap kis csapatunk meglátogatta Roland Zimek pálinkafőzdéjét. A Zamárditól gázfröccsnyi távolságra található főzde egy szerény, Rizsa szerint "sztálin barokk" stílusú épületben bújik meg, ahol már nem lehet érzékelni a Balaton Sound 120 decibeljét, viszont főzött gyümölcsök illatkavalkádja uralja a levegőt. Érkezésünkkor rögtön megkapjuk Árpit kul-túravezetőnek, aki Zimek mester jobb és balkeze egyszerre, amolyan termelés-irányitó, aki termel és irányít is egyszerre. Találkozunk Zimek úrral és kedves feleségével is, akik ránézésre igencsak különböznek. Nemcsak súlyban, de temperamentumban is. Míg a mester amolyan pókerarcú, Csendes Bob típusú fazon, addig az asszonyka mosolyog, beszéli a magyart és menetrendszerűen ugrál körülöttünk a szódavizekkel. Aztán ott van a gyerek. Még nincs két éves, a bőrkanapé mellett pillantjuk meg a félszobában, Tornyos Lepárló névre hallgat. Jól ápolt, tiszta benyomást kelt, apuhoz hasonlóan méretes pocakkal bír, amelybe 150 litykó cefre is belefér. Már jön is a derék Árpi, aki TV shopos, begyakorolt stílusban bemutatja Lepárlót.

Tornyos Lepárlóval kapcsolatban ezt írja az fn.hu: Itthon jórészt úgynevezett kisüstön főzik az italt, míg Nyugat-Európában jobbára tornyos lepárló rendszereken futtatják át. Előbbi zamatosabb, viszont az utóbbi módon készült italnak intenzívebb az illata.

Szóval ámulunk és bámulunk, deflegmátor, aromat, előpárlat, utópárlat, aztán máris egy asztalnál találjuk magunkat. Képmutatásból a kisebbik kóstolósort választjuk. Még nem kóstoltunk semmit, de máris kellemes a hangulat. A háttérben Zimek mester a bőrkanapéján csücsül és Lepárlóval a Tour de France-t nézi, Árpi pedig folytatja a kimerítő bemutatót.

A szépséges illatú pálinkák kóstolása közben Árpi is lelazul, pedig ő nem iszik, legalábbis pálinkát nem. Árpi, a pálinkák büszke tudója édes Martinit iszik, no és félédes vörösbort. Minden tiszteletünk az övé, de ezt bizony nehezen nyeljük le, sőt el sem hisszük, inkább Zimekék zseniális találmányára, a pálinka spray-re koncentrálunk. Ilyen-olyan sültekre, desszertekre ajánlják. Vagány. Árpi demonstrál, és közénk fúj egy 55 alkoholfokos szilvapálinkát. Rögtön elfelejtjük az édes martinit, és újabb csodákért esedezünk. Jön is a málna, a kömény, a csipkebogyó, meg a barack, meg ez meg az. Talán elfogult vagyok a bor és szőlő iránt, de maradandó nyomokat hagyott bennem az Irsai olivér szőlőpálinka (nem törköly!) és a Cabernet franc törkölypálinka. A Zimek pálinkák illatban szépek, intenzívek és könnyen felismerhető az alapanyag, nem karcolnak, az alkohol nem tolakodó, azonban a zamatok néhány esetben nem érnek fel az illattal. Azt hiszem mindez a technológiából is következik (lásd kisüsti vs. tornyos lepárló).

Beszélünk örökbefogadható gyümölcsfákról, jövedéki adóról, nehézségekről, VPOP-ról, majd lassan végére érünk lehetőségeinknek, már ami minket illet. A termékpaletta kb. 20 százalékával sikerül megismerkednünk, az i-re Árpi teszi fel a pontot egy 60 fokos sajmeggy pálinkával, ami után nincsen nekem vágyam semmi...

Hazafele arról beszélgetünk, hogy ha már a Beastie Boys veszi a fáradtságot, és lejön a Balatonra Brooklynból, akkor nekünk is illik tiszteletünket tennünk a fesztivál utolsó napján. Így is lett, de ez már egy másik történet. Hadd búcsúzzak Zimekék jelmondatával: "Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz pálinkát igyunk!" Kicsi módosítással szerintem ez így is igaz: Az élet túl hosszú ahhoz, hogy rossz pálinkát igyunk!"

Zimekékről többet itt találsz. A 18 és 29 év közötti fiatalok pálinkafogyasztási szokásairól, pálinkával kapcsolatos ismereteiről és véleményéről készített friss és érdekfeszítő felmérésről pedig itt olvashatsz.

Tomnak köszönet a fotókért és a címért.

Post comment

Éjszakánként néha felriadok. Hallom ahogy a konyhában megcsörrennek az üres borosüvegek a hűtőgép minden egyes leállásakor. Ilyenkor felülök az izzadságtócsából és kibotorkálok a fürdőbe. Nehezen, de belenézek a tükörbe és rögtön elfog a lelkiismeretfurdalás... Nem emlékeztem meg oly sok mindenről... Nem írtam szép sorokat a Spanyoloszágból kapott Chivite Gran Reserva 1996-ról, nem méltattam a sziciliai Santagostino-t, amelyben boldog és tüzes házasságban él a Nero D'avola és a Syrah szőlőfajta, de nem számoltam be a chilei Vista Alegre Tempranillo Crianza-járól sem. Továbbá, nem tettem említést megannyi gyönyörűséges magyarságról: ízes, húsos rozékról, frissítő, ropogós fehérekről, könnyű vöröskről. Bocsássátok meg ezt nekem mind az öten, akik olvassátok blogomat :-)

Köszönöm, hogy könnyíthettem lelkemem, további szép nyarat kívánok mindannyiotoknak.

Borbaráti üdvözlettel,

R

Sauvignon Blanc Grand Turismo

Borszerda lévén tegnap ismét áldoztunk Dionüszosz oltárán. Sokat, de legalább csak egy félét. Áldozatunk a sauvignon blanc volt, de mivel nemcsak kóstoltunk, hanem ittunk is, a végén mi is áldozatokká váltunk.

Nemcsak azért esett a választás a sauvignon-ra, mert a Bortársaság most packban ad egy pofás szelekciót, hanem mert ravaszul azt gondoljuk, hogy a tematikus kóstolókból sokat tanulhatunk. Meg különben is... ilyen melegben mi mást lehet inni, sűrű vereset biztos nem. Na, de lássuk mi került az asztalra.

Lisicza
Egyéb támpont hiányában szerencsétlenül a legolcsóbbal kezdtünk. Tükrös, érdekes szín, ami rögtön beindította a társaság fantáziáját: aranymetál, haloványbarna, 5 napos döglött lazac... A termelője szerint mindenesetre sárgászöld. Illatban vágott fű, szerintem csalán is, ízben nagymama bodzaszörpje, de nem túl édes, inkább kellemesen vajas. A legjobb ár-érték arányú tétel a sorban, 1690-ért.

Etyeki Kúria
Tükrös, halványsárga szín, illatban egy hangyafasznyi animalitás, ami aztán el is illan. Hozza a fajtajelleget, de az előző tételhez képest lényegesen egyszerűbben teszi ezt, mondjuk úgy: más stílus. Kicsit bizonytalan, háborgó savakkal, rövid lecsengéssel. Ráadásul majdnem 2200 Ft, juj.

Pannonhalmi Apátság
Halványsárga szín, sok gyümölcs, citrusok, Eszter mondja, hogy sárgadinnye is. Gazdagság és magasfokú érettség. Kóstolva úgy gondoljuk, hogy illatban többet ígért, és nem tűnik annyira izgalmasnak. Ettől függetlenül szép bor, közepes lecsengéssel, 1860 Ft-ért.

Nyakas
Íme egy merőben más stílus. Illatban sok gyümölcs, zöld alma és talán körte, könnyen érthető, népek tengere ihatná ha lenne belőle annyi. Az én számnak és izlésemnek talán picit sok a maradékcukor. A társaság egyetlen női tagja, Eszter költőien így fogalmaz: "mintha egy szoknya libbenne..." Villanásnyi csend után mindenki folytatni kívánja a gondolatot és erősen eltérünk a tárgytól, de aztán a borral együtt szépen lecseng a téma. A Nyakas 1800ért vehető és nyakalható, csak tartson ki nyár végéig.

Árvay
Íme a különc, egy sb tokajból. Halványsárga szín, kicsit zárkózott, mintha birsalma, vágott ződ és mineráliák. Aztán jön a sok alkohol, amivel nem tudok mit kezdeni. Talán lehetett volna hidegebb a bor, hmm. Nekem egy picit tetszik, a társaság nagy része azonban csipősségre és sok kesernyére hivatkozva leszavazza. 2600 Ft

Légli
Először sok macskapisi, de szellőztetés után eltűnik a csúnyaság és jön a csalán, meg szerintem farkasalma is. Önéletrajzi kitérővel magyarázom, hogy gyermekkoromban amikor a szülők lepasszoltak nagymamámhoz, hogy legyen egy kis nyugtuk, akkor éreztem ilyen farkasalma illatot. Akkor még nem értékeltem az ebéd utáni csendespihenőt és alvás helyett a tisztaszoba egyik vázájából előszeretettel lopkodtam az interiőr dizájn elemként is felfogható, pici piros lampionokra emlékeztető farkasalmákat. Légli blanc-jára visszatérve, meg kell említenünk, hogy a bor fahordóban erjedt és érett, és ez meg is látszik rajta. Jó testű, vajas, szinte krémes, komoly beltartalommal, gyönyörű és hosszú lecsengéssel. Megosztotta a társaságot, volt aki szerette, volt aki utálta. Nekem a magyarok között a legjobban tetsző. A legdrágább is, kis híján 3 db ezres.

Mount Nelson
Új Zéland déli szigetének északi csúcsáról származik ez a tétel, ami rögtön kivágta a biztosítékot mindenkinél. Déli gyümölcs kavalkád, maracuja, mango, lime, menta... csupa izgalom, határozottság, jó savak, kis kesernye a végén. Hihetetlenül friss és üde. Csajozós bor - mondják néhányan. 2900 Ft

Cloudy Bay
Egy másik kiwi csoda Marlborough-ból. Már illatban is kész felfedező túra, citrus hegyek és csalános völgyek, szájban gömbölyű, szép savkészlet, igazi karakter... tovább is van, mondjam még? Inkább befejezem azzal, hogy hosszan csengett le és még hazafele totyogva is csettingettem nagyokat. 5800 Ft, de hát egyszer élünk.

Mi is itt a konkluzió? Egyrészt a visszakóstolás után is ugyanaz volt a véleményem: Légli és Kláudi a befutó.

Másrészt, van nekünk egy rakás borvidékünk, egy csomó borásszal és sok elgondolással, így készül nálunk sokféle szavinyon blan. Ilyen is, olyan is. Varietas delectat, a változatosság gyönyörködtett, szóval lehet ennek örülni is. Kis hazánkban foglalkoznak kb. 150 szőlőfajtával, a tőlünk legtávolabb eső országban, Új Zélandon pedig összesen hattal. A hat közül a sauvignon blanc a főszereplő (nb: a pinot noir is helyet követel magának), van hozzá minden ami kell: kiváló termőhely, ideális klíma, 17 millió dolláros állami támogatás K+F-re. Mindezek miatt nem csoda, hogy a fél világ erről beszél. Nő is a zélandi export rendesen, és bazi drágán is el tudják adni boraikat.

Nekünk, magyaroknak is megvan a lehetőségünk hasonló hőstettre, de nem a sauvignonnal, hanem a furminttal. A puding próbája a tevés, ezért szervezünk is egy furmint kóstolót bizonyításképpen hamarosan. Maradjanak velünk, hajrá Magyarország.