Lazac és Társa

A busáért nem vagyok oda, a Bussay borokért viszont annál inkább. Elnézést a rossz szó viccért. De. Mint minden normális földi halandó, szeretem a lazacot. Egyszer csak lett egy norvég származású, nyers, zöldfűszerekben pácolt lazacfilém, egy fél kilós darab. Sokáig agyaltam azon, hogy miként és mivel lehetne elkészíteni ezt a szagos, szalonna állagú húsdarabot. Végül rájöttem, hogy jó ez úgy, ahogy van: magában. (A skandináv népeknek ez nyilván triviális, csak én vagyok ilyen barbár).

Készítettem hozzá olivás pirítóst és fekete olivabogyó tálat, majd matatni kezdtem a spázjban bor után. Szinte kipattant a hűtőből Bussay 2005-ös Szürkebarátja (a.k.a. Pinot gris, Pinot grigio). Bizarr párosításnak tűnt, de adta magát.

Bussay Szürkebarát 2005
100% Szürkebarát, 7 éves ültetvény, 8000 tőke/hektár, drasztikus 0,7 kg/tőke terhelés. A szőlőt október közepén szedték. Préselés után derítés, majd 1000 literes ászokhordóban csücsült finom seprőn, erjedt és érelődött az anyag. 2006. április közepén palackozás.

Színében sárgás reflexek, illatban vegetális jegyek és fa. Ízben először némi botrytis fedezhető fel, ananász, végén jó adag kesernyével. Sűrű szövésű, koncentrált anyag ez, vastag beltartalmi értékekkel, szép savakkal, nekem kicsit sok fával. Ettől függetlenül gyönyörű bor, egy kevésbé ismert borvidékről (Balatonmelléke /Zala megye/, Csörnyeföld településről, egy háziorvos kézmíves borászatából.

Étel és ital is társa leltek egymásban, a sós és az édes, az animális és a vegetális. Végül egyedül maradt a bor, amely magányában még szebb arcát mutatta. Összesen 500 palack készült belőle. A Bortársaságnál talán még megtalálható, ha nem, akkor ajánlom a Bussay Traminit és az Esküvét. Kezit csókolom.

Bussay doktorról bővebben itt.