A papfojtogató esete Dr. Zweigelttel

A minap kezembe vettem a fakanalat, és szegényes cuisine tudásomhoz mérten innovatív ötlettel álltam elő. Spenótos burgonyagaluskát készítettem (gnocchi a.k.a papfojtogató) fokhagymás cukkinis bazsalikomos szósszal, ráadásként pedig angolosan mangalica sonkát és a zsírjában lepirított fürtös paradicsomot körítettem hozzá.

Fehérbor túladagolásom miatt inkább egy könnyebb vörösbort vizionáltam hozzá, így került az asztalra a Vincellér-ház Soproni Zweigeltje.

Vincellér-ház - Soproni Zweigelt 2004
A fajtát Dr. Franz Zweigelt nemesítette 1922-ben Kékfrankos és St. Laurent szőlőkből. Már főzés közben rájártam és megállapítottam, hogy csinos ez a Zweigelt. Semmi fáradtság, megnyerő illat, kinyílva eukaliptusz. Közepes test, fűszeres ízvilág. Sós és édes, és ez a kettősség bizony jól áll neki, mondhatni ez teszi izgalmassá. Rendkívül jó ivású bor, a végén kis kávéval. Ezúton is gratula Molnár Tibi bácsinak, a Soproni Hegyközség elnökének és e bor megalkotójának. Az örök favorit 2004-es Ráspit (még van néhány palackom, ideje elővenni egyet) ugyan nem taszajtja le a trónról, de 1600 Ft-os árával jó bolt ez. Hurrá.