Vasárnapi anziksz

Rövid poszt: vasárnap tényleg megnéztük magunknak a Pálinkafesztivált Gábóval és Gergővel. Direkt csak ezerért vettünk vócsert. Első lépésben beleakadtunk az éppen söröző boros barátainkba, akik panyolai párlatokkal kínáltak minket, többfélével. Aztán Mártont látogattuk meg a Márton és lányai főzdénél. Márton a marketinget nyomta, a lányai meg a sales-t. A muszájmegkóstolni tételek sorrendjéről szóló vita lezárása után nekiveselkedtünk: ilyen gyümölcs, olyan gyümölcs, Márton úr széles mosolya, aztán suttyomban ittunk a Bardinból is, 10 éves volt. Majd jött a Calvados, ami csuhajja finom. A végére került a málna, itt vége is lett volna, ha Márton mester nem kínálgatja még az Irsa Olivér törkölyét, hogy azért tényleg szigorúan pálinkával fejezzük be. Ezt követte a sógor Zimekék jonatán alma és málna mix cucca, majd volt az Orsival egy Gusto körte. Aztán jött a kolbász meg a kilépő sör. Hihetetlen, de tízre épségben hazakerültünk. Éljen a fesztivál, éljen a nyár!

Még valami... Ha valaki látta Woody Alain Sweet and lowdown című filmjét vagy igen kimívelt zeneileg (én az előbbi), akkor tudhassa ki az a Django Reinhardt. Ha mégsem, akkor itt lehet olvasni róla és itt lehet meghallgatni. Nos ilyesmi zene szólt, mert fellépett a Hot Club of Hungary és a francia La Palinka zenekar. Róluk itt és itten.