Etyeki vallomás

...
Tekintetes Bíróság!

Az Etyeki Pincefesztiválon történtekkel kapcsolatban az alábbiakat tudom elmondani.

Budapest szőlőskertjébe szombat késő délután jutottunk ki. Akkor még nem sejtettük, hogy a visszaút nem lesz olyan egyszerű, mint az oda. Bűntársaimmal ugyan előre kiterveltünk mindent, de arra nem számítottunk, hogy így végződik az este.

Belépőként fogyasztottunk egy langyos etyeki fehéret sok maradék cukorral, majd gyalogszerrel nekivágtunk a faluvégi útnak, hogy megtaláljuk Árvay-ékat. Egy kisebb detour, egy búzatábla átszelése és Gál Lajos olaszrizling hordóválogatása (korábban ezt szóltam róla) után a kellemes klímájú Thüzes pincében találtuk magunkat, ahol csupa kedves ember fogadott minket. Lett is itt mindjárt egy szép kóstolósor tokaji borokból, a szárazaktól egészen a 650g/liter cukorig jutottunk. A felfedezni vágyás és az éhség végül továbbhajtott minket. A lendület egészen a Kecskegödörig tartott, ahol vásároltunk birkapörit ezerért, csülköt tormával négyezerért. Maradtunk volna inkább a boroknál.

Közben ránk esteledett, és ránézésre jó néhány emberi tekintet is sötétedni kezdett. Balázsunkat frusztrálta a zéró tolerancia és mivel a Fittipaldi sofőrszolgálattól sem kapott garanciát arra, hogy autóstul hazaérünk épségben, legnagyobb bánatunkra lelépett. Ő - kérem szépen - nem tehet semmiről. Csakis mihárman, a Totó, a Gábó meg én vagyunk azok, akik nem jók.

A tervünk az volt, hogy Hernyák Laciékhoz megyünk, ahol jó borokra, szerb konyhára és kellemes muzsikára számíthattunk. El is indultunk az Öreghegyre, de ravaszul lekanyarodtunk az Újhegy felé, egyrészt még teljesen józanok voltunk (ez a színtiszta igazság), másrészt telefonon úgy értesültünk, hogy Jásdiéknál, akik az etyeki Halmi pincészettel már évek óta gyümölcsöző kooperációban fesztiváloznak, nagy a daj-daj és a zutca végén Rókusfalvy-nál is megy a dínom-dánom. Rendkívüli vagányságunkról tettünk tanúbizonyságot akkor, amikor középiskolás éveket idéző bátorsággal kijelentettük, hogy majd csak hazajutunk valahogy.

Jásdiéknál standard talján rizit meg rozé küvét ittunk, a pincében pedig megkóstoltam a derék Halmi borából egyet. Vegyes érzelmekkel nyugtáztuk, hogy még mindig mi vagyunk a legjózanabbak, mentünk is tovább a Rókusfalvy pincéhez, hogy asszimilálódjunk. A lényegretörés végett innen már csak felsorolásszerűen: sauvignon blanc, fantasztikus énekesnő a színpadon, majd jól induló diszkóság, tánc, olaszrizling, tánc, brandy helyett aszútörköly, tánc, és így tovább.

Mindezek után - finoman szólva - pihentünk egyet a fő utca árokpartján, majd a hajnali busz ötös ülésén. Az első életjeleket az Etele téren kaptuk magunkról, úgy éreztük az ágyunktól még fényévekre vagyunk. Így történt hát minden este hattól reggel hatig.

Szánjuk - bánjuk tetteinket, de nem tudjuk megígérni, hogy jövőre nem követjük el a fentieket. Az élet már egy fájdalmas katzenjammerrel megbüntetett bennünket, tisztelettel kérjük a tekintetes bíróságot, hogy egy vasárnap délutáni termálfürdőzésnél nagyobb büntetést ne szabjanak ki ránk.

Köszönettel,

R