Lazac és Társa

A busáért nem vagyok oda, a Bussay borokért viszont annál inkább. Elnézést a rossz szó viccért. De. Mint minden normális földi halandó, szeretem a lazacot. Egyszer csak lett egy norvég származású, nyers, zöldfűszerekben pácolt lazacfilém, egy fél kilós darab. Sokáig agyaltam azon, hogy miként és mivel lehetne elkészíteni ezt a szagos, szalonna állagú húsdarabot. Végül rájöttem, hogy jó ez úgy, ahogy van: magában. (A skandináv népeknek ez nyilván triviális, csak én vagyok ilyen barbár).

Készítettem hozzá olivás pirítóst és fekete olivabogyó tálat, majd matatni kezdtem a spázjban bor után. Szinte kipattant a hűtőből Bussay 2005-ös Szürkebarátja (a.k.a. Pinot gris, Pinot grigio). Bizarr párosításnak tűnt, de adta magát.

Bussay Szürkebarát 2005
100% Szürkebarát, 7 éves ültetvény, 8000 tőke/hektár, drasztikus 0,7 kg/tőke terhelés. A szőlőt október közepén szedték. Préselés után derítés, majd 1000 literes ászokhordóban csücsült finom seprőn, erjedt és érelődött az anyag. 2006. április közepén palackozás.

Színében sárgás reflexek, illatban vegetális jegyek és fa. Ízben először némi botrytis fedezhető fel, ananász, végén jó adag kesernyével. Sűrű szövésű, koncentrált anyag ez, vastag beltartalmi értékekkel, szép savakkal, nekem kicsit sok fával. Ettől függetlenül gyönyörű bor, egy kevésbé ismert borvidékről (Balatonmelléke /Zala megye/, Csörnyeföld településről, egy háziorvos kézmíves borászatából.

Étel és ital is társa leltek egymásban, a sós és az édes, az animális és a vegetális. Végül egyedül maradt a bor, amely magányában még szebb arcát mutatta. Összesen 500 palack készült belőle. A Bortársaságnál talán még megtalálható, ha nem, akkor ajánlom a Bussay Traminit és az Esküvét. Kezit csókolom.

Bussay doktorról bővebben itt.

Svéd riport

Sverige: a tiszta levegő, a béke, az alle mans raett* és az öppet köp* országa, az emberiség példaképe. 9 millió lakos 445 ezer négyzetkilométeren, bevándorlási célország, ahol viszonylag zökkenőmentes az asszimiláció. Igazi welfare state 650 ezer forintot is meghaladó átlagkeresettel. Stockholm nyitott, családias hangulatú főváros, ahol a hanyagok is jól öltözöttek, és hétköznap is tele vannak a belvárosi éttermek… De mi folyik a borpiacon?

A svédek kb. 1.8 millió hl bort isznak egy évben, az egy főre jutó éves borfogyasztás 20 liter körül mozog. Érthető okokból ennek majdnem 100%-a importból származik, persze itt is vannak, akik házilag próbálnak varázsolni, és jelentős a csempészáruk mennyisége is. A fogyasztás 80%-át a 70 SEK (1 900 Ft) alatti borok teszik ki, más nyugat-európai (nem bortermelő) piacokhoz hasonlóan itt is szárnyalnak az újvilági termelők olcsó termékei (Ausztrália, Dél-Afrika, Chile), de tartják magukat a spanyolok, az olaszok és a franciák is.

Köztudott, hogy Svédországban – Finnországhoz és Norvégiához hasonlóan – állami kézben van az alkoholkereskedelem. A finn Alko-t, a norvég Vinmonopolet-et megelőzve, a svéd Systembolaget és a kanadai PLLC versenyez a világ legnagyobb borfelvásárlója címért. A bolaget 1955 óta tartja kézben a szeszfogyasztást és az inni vágyó jónépet. A korlátozott nyitva tartású bolthálózatban csak 21 éven felüliek vásárolhatnak, - a kocsmákat és éttermeket kivéve - a kiskereskedelemben pedig csak 3,5% alkoholtartalom alatti italokat lehet kapni. Az EU régóta próbálja lebontani az egyébként jól funkcionáló monopolrendszert, egyelőre kevés sikerrel, bár itt-ott repedezik a szeszkontroll gépezet. Példának okáért 2007 közepe óta már a svédek is rendelhetnek bort az interneten keresztül (még egy ok, hogy miért érdemes a magyar borászatoknak online-marketingre és többnyelvű weboldalra költeniük!). A svédek persze mindent megpróbálnak, hogy fenntarthassák a rendszert, legutóbb például egy olyan tanulmányt tettek közé, amely sötét jóslatokat tartalmaz a bolaget nélküli jövőt illetően (bővebben itt).

Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy kb. 7 ezer termék érhető el közvetlenül a polcokról, bárki leadhat ún. privát rendelést olyan árukra, amelyek közvetlenül nem kaphatóak a boltokban. Legyen tehát szó bármilyen tucatborról vagy egy Romanée Conti-ról, a svédeknek mindent lehet. Természetesen a Systembolaget is importőrökkel dolgozik, akik a monopólium mellett a HoReCa szektorba közvetlenül is szállíthatnak (a két csatorna jelenlegi aránya kb. 80% - 20%).

Polctükör
Ma a tények mögé néztünk, és kinyomoztuk, hogy áll kis hazánk szénája a bolaget boltjaiban. Polctükör felmérésünk eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze.

A belvárosi bolaget-be péntek kora délután léptem be, még mielőtt beindult volna a hétvégi vásárlási láz. Érdemes tudni, hogy a polcon található termékek a fogyasztói preferenciák és piaci trendek alapján kialakított idő- szakos „stratégiai lista” szerint kerülnek a monopólium portfoliójába, tehát – némi leegyszerűsítéssel – azt találjuk a polcokon, amire igény van.

Sweeds
Miután átverekedtem magam az alkoholmentes termékekből felállított akadályokon, rögtön a desszert bor kínálatba ütköztem: tokaji aszúk a St. Stephan’s Crown-tól (Törley brand) és a Chateau Dereszlától, illetve édes Szamorodni az Oremustól. Persze volt Sauternes is…

Szia dobozos
Az édesek után hatalmas választékra akadtam bag-in-box termékekből, nem is csoda, hiszen a mennyiséget tekintve 2006-ban az összes értékesítés 64%-a (!!!) dobozos kiszerelésű volt. Itt összesen egy magyar termékre akadtam, a Dunavár Connoisseur Collection Pinot Gris-jére, amire a biztonság kedvéért magyarul is rá van írva: Tájbor – Felső-Magyarország.

Mások egyértelműbb üzenettel operálnak, vagy éppen címkedizájn és bizonyos grafikai elemek lenyúlásával próbálják megtéveszteni a svéd borbarátokat. Példának okáért lásd a Les fumées blanches Cloudy Bay-re hajazó címkéjét, amire a többi között már hazai borászatok is rágyógyultak, elég csak a Mátráig kapaszkodnunk.

Rózsaszín jövő
Hallottuk, tudjuk: világszerte szárnyal a rozé. A svédeknél sincs ez másképp, itt-ott üres helyeket találtam a polcokon, a bolaget alkalmazottainak még nem volt idejük feltölteni a hiányzó tételeket. Magyar bort itt nem találtam, nem is baj, megisszuk mi a magunk rozéját…

Basic
A keresletnek megfelelően a kínálat nagy része 70 SEK (1 900 Ft) alatti. Ebben a szegmensben akkora a verseny, hogy nem feltétlenül a terméken, hanem inkább a csomagoláson van a hangsúly. Az impulzív vásárlókat számos trükkel próbálják meghódítani. Jellemzően sok a nyúlás, és úgy tűnik napjainkban divatos az állatos dizájn. A fotók magukért beszélnek. Kedvencem a Dél-Afrikai rénszarvasos címke, azt hiszem nem kell magyarázni miért…

Persze itt is akadnak kivételek. A magyar Dunavár Chardonnay például kalapos hölggyel, a Mátra Hill non-figuratív grafitfoltokkal operál, a bulgárok kézműves szőnyeggel próbálkoznak. A szegmens legextrémebb szereplői az amerikaiak, akik Elvis-sel próbálnak bort eladni. Ezek után csodálkozom, hogy nekünk nincs turulmadaras, illetve Puskás Öcsis borunk.

Prémium +
A basic feletti kategóriákban már nem számít a címke, itt lényegesen szűkebb a kínálat. Maradnak tehát a hagyományos címkék, semmi parasztvakítás. Jellemzően többségben a vörösborok, a svédek ebben is trendkövetők. Az ultra-prémium, valamint az ikon kategória tagjai már vitrin mögött találhatóak. Legörbült a szám, amikor megláttam, hogy Sauternes ott van a kredencen (1 688 SEK/46 000 Ft), de egy Tokaji Aszú már nem fért oda… ejnye.

Vörös égés
Míg a fehéreknél láttam néhány magyar hőst, addig a vereseknél sehogy sem akadtam hazai versenyzőre. Végül megkérdeztem egy alkalmazottat, aki zavarában föl-alá rohangált, majd felcsapta a katalógust, sajnálkozva az egyetlen magyar vörösre mutatott, és hozzátette: „ebből már nem rendelünk”. Nos, kedves olvasó, ha nem hallottál még a villányi Závós Winery Cabernet Sauvignon Merlot 2004 boráról, akkor ne is akard megtudni, hogy mi az (ilyen borászat nem létezik Villányban, tavaly komoly felháborodás követte a bor belistázását, a szálak Olaszországba, ill. Görögországban vezetnek).

Summa summarum, 2007 őszén a Systembolagetben nem lehet magyar vörösbort kapni. Nincsen. Utánanéztem a korábbi próbálkozásoknak. Ideiglenesen rendeltek például Kékfrankost, de valószínűleg nem arattak átütő sikert, így nem hosszabbították meg a szerződéseket.

Magyar pezsgés
Az egyetlen magyar terméktípus, ami az eladásokat tekintve példaértékű sikernek tekinthető, a sparkling wine szegmensben található néhány pezsgő. A Törley és a Chapel Hill (szintén Törley márka) masszívan ott áll a pezsgő soron, utóbbi 56 svéd koronás árával az egyik legolcsóbb habzóbor. Mit ne mondjak, amíg ott álltam, ketten is levettek egy üveggel, és a pénztárnál mögöttem álló idős hölgynek is volt egy a kosarában…

Töménytelen tömény, magyarnak nem terem babér
A túra végéhez közeledve tömény szeszbe fojtottam volna bánatom, de se pálinka, se Unicum, csak színes vodkahegyek és végeláthatatlan rum és whisky sorok.

Nem terem tehát sok babér a magyar termékeknek a monopólium boltjaiban. Természetesen beszélhetünk arról, hogy a magyar bor a legtöbb esetben nem versenyképes a nemzetközi piacokon, de ne essünk a fatális általánosítás hibájába. Itt, kérem szépen, elsősorban arról van szó, hogy a szigorú beszállítási feltételekkel, valamint kitűnő alkupozíciójából adódóan nyomott beszállítói árakkal operáló System nem vesz tudomást a kis hazánkban történt minőségi változásokról. Példának okáért nemrég egy svéd importőr az orrom alá dörgölte a monopólium legfrissebb, hazánk borászatainak szánt beszállítói ajánlatát, amely szerint éppen 0.5 -1.5 euró árkategóriában keresnek borokat. Magyarul, nem hajlandóak magasabbra tenni a lécet, pedig igenis vannak versenyképes termékeink a prémium és az a feletti szegmensekben is. A tételnagyság sem lehet már kifogás, hiszen a monopólium deklaráltan a kisebb beszállítókra is nagy hangsúlyt kíván fektetni. Nyilván arról van szó, hogy amit nem keresnek és nem ismernek a vásárlók, azt a bolaget nem fogja a saját kockázatára a polcokra tenni. (Jó hír legalább, hogy hamarosan belistáznak egy Oremus Aszút 465 koronás áron, amely bizonyára a legdrágább magyar bor lesz a svéd polcokon).

Úgy tűnik tehát, hogy a magyar bor svéd piaci pozícióinak javítását a HoReCa szektoron (a teljes piac kb. 20%-a) keresztül célszerű elkezdeni, és ezt kell kiegészíteni célzott és tudatos reklámtevékenységgel. A HoReCa nehéz dió, az alkoholreklám pedig erősen le van szabályozva, de talán néhány év alatt el lehet jutni odáig, hogy egy napon megjelenik a fogyasztói igény, és a bolaget változtat Magyarországra vonatkozó üzletpolitikáján. Ámen.

A siralmas helyzet ellenére a bolagetek eladásainak 4%-át továbbra is a magyar borok adják, ugyanakkor intő jel, hogy 2005-ról 2006-ra, ha nem is sokkal, de csökkent a piaci részesedésünk.

Szakmai elkötelezettségből úgy döntöttem, hogy megkóstolok egy „sikersztorit”, és vásároltam egy Yellow Tail Cabernet-Merlot Reserve-t. Benyomásaim alább olvashatóak.

Yellow marketing

Rubintos szín lila karimával, fiatal bor ez, tudjuk jól (2006-os Cabernet-Merlot!). Illatban érett erdei gyümölcsök, szeder és mentás gyógycukorka, de inkább émelyítő édeskömény. Ízben édesség, savak lefaragva, tanninok sehol, egyszerűen fogalmazva: löttyedt a cucc. A címke szerint a bor „minőségi francia hordós érlelést” kapott… én ugyan nem érzem benne a fa jegyeit, mindent elfed az agresszív édesség. Talán némi vaníliát felfedezni, ha erős képzelőerővel rendelkezünk. A második pohár után émelyítő érzés fog el, ami később a hányinger határát súrolja. És mi a franctól ’reserve’ ez a bor, ha nem a marketing kedvéért? Normális bortermelő országokban (pl. Spanyolország, Olaszország) törvény szabályozza, hogy mire írhatod rá a ’reserva’ ill. ’riserva’ szót. Itt a vége. Nincs ebben a borban semmi, amitől izgalmas lehetne, hacsak az nem, hogy 100 svéd koronáért jó bort is vehettem volna… A yellow tail (most már kisbetűvel) cabernet-merlot reserve egy igazi egysíkú McWine. A "marketing sikersztori" ráadásul másnap reggelre ijesztően büdös lett…

Gondoltad volna...

Gondoltad volna, hogy:

• a világ 5 leggyorsabban fejlődő borpiaca Oroszország, USA, Brazília, Kína és az Egyesült Királyság?
• Dél- Koreában hétszer annyi prémium skót whisky fogy, mint a 2. legnagyobb piacnak számító Venezuelában?
• a lengyelek egy hét alatt több vodkát isznak mint whisky-t egy évben?
• a vodkafogyasztás 5 év alatt megduplázódott Ázsiában?
• a pezsgőfogyasztás 5 év alatt megduplázódott Peruban?
• a Smirnoff Izlandon majdnem tízszer többe kerül , mint Brazíliában?
• a vietnámok a világ legnagyobb Johnnie Walker Gold fogyasztói?
  

Rövid hírek

Tekintettel arra, hogy - csúcsszezon lévén - nincs időm blogoskodni, az alábbi rövid hírekkel kívánok kedveskedni azoknak, akik ilyen ínséges időkben is ránéznek a Bormemora:

A Pannónia sajt már nem a régi
A kilencvenes években még hamisították, a többi között ez volt az oka annak, hogy Bandi barátom New Yorkba költözött. Ma már nem érdemes csalni, mert az eredeti olyan vacak, hogy szóra sem érdemes.

ManGold csodatarja
Nem vagyok a disznók nagy barátja, de be kell vallanom, hogy a ManGold pácolt-füstölt mangalica tarja nemcsak jól néz ki, de finom is. Főleg hagymával és krumplival összesütve egy kis hegyes erőssel és paradicsommal. Visit www.mangold.hu

Pannonhalmi Blanc
Kisebb döbbenet lett rajtam úrrá a Pannonhalmi Apátság Sauvignon blanc 2006-os tételének kóstolásakor: fajtajelleg némi mineralitással, ropogós savak, szép egyensúly, jó ivású, kis kesernye, "iszom még egy pohárral" típusú bor. Szép csomagolás és dugó helyett már csavarzár!Korábban is kóstoltuk (lásd itt), most jobban tetszett.

Borfesztivál
Idén is volt borfesztivál. A szerdai vesebetegítő hideg szélről és az oldalról támadó esőről nem szivesen beszélek, de a csütörtökön kóstolt borokról annál inkább...csak jussak el odáig.

Ádjő,

R