A nagy Chardonnay kóstoló

Az elmúlt időszakban annyit dolgoztam, hogy már kezdett a borivás rovására menni. A sauvignon blanc kóstolót követően ígértem, hogy hamarosan furmintokat áldozunk majd Dionüszosz oltárán. Sok bor lefolyt azóta a magyar ember torkán, de most újra itt vagyunk. Sajnos azonban hibát követtünk el, furmint helyett érthetetlen módon chardonnay kóstolót tartottunk, a fene sem tudja miért. Mint látni fogjuk, itthon egyelőre nem igen terem babér ennek a fajtának, ahhoz pedig túl vékony a bankkártyánk, hogy drága burgundiakat penderítsünk az asztalra. No, azért akad néhány szép tétel a hazaiak között is. Lássuk hát.

(Színről most nem írunk külön, mert a kakukkfiók Árvay-t leszámítva mindegyik tiszta és tisztességes külcsínnel rendelkezett.)

Takler 2006
Gyanakodva vettem kezembe a palackot, úgy tűnik volt alapja. Rögtön orrszőrt éget az alkohol, üt a fa. Kis jóindulattal felfedezhető benne banán és citrusok. Félretesszük, és feltesszük magunknak a költői kérdést: miért kell Szekszárdon Chardonnay-val vacakolni? Talán Gondnok fröccsnek, vagy modern nevén DJ fröccsnek jó lesz: 4 dl szóda+1dl bor. 1500 Ft-ért vesztegetik, jaj és juj.

Maczkó 2006
Itt a másik non-sense, ezúttal Villányból. Maczkós a bor, lassan nyílik, közben kellemetlen pillanatok, furcsa sósság, aztán semmi. Rövid a lecsengése, ami talán nem is baj. Türelmetlenül lépünk tovább. Még 1000 Ft-ot sem ér meg ez a kétes alkotás.


Nyakas 2006
Felcsillan a remény. Végre tiszta illat. Gyümölcsök, citrus, ananász, mangó... Rendezett savak, frissít és üdít, ahogy azt egy nyári estén illik. Köszönjük Malya Ernőnek! A legpompásabb az egészben, hogy alig 1000 Ft-ba kerül, így egyértelműen a sor legjobb ár-érték arányú tétele.

Vylyan 2006
Sok rosszat, de sok jót sem lehet mondani erről a borról. Kisebb trópusi illatzöngék után zamatban már nem túl érdekes, nálam felülír az alkohol. Villányi társánál azért elfogadhatóbb... 1500 Ft-ot - a Nyakas után - nem ér, és egyébként sem venném meg még egyszer, bocs.

Árvay 2006
Erről a borról nem is szabadna írni igazán, mert címke nélkül került a csapatba, de érdekességnek számít, így nem bírom megállni. Chardonnay Tokajból, bátor kísérlet. Megjelenése még teljesen opálos, szinte átláthatatlan. Azonban már a dugónak is egyértelmű körte illata van, pohárban intenzív tutti-frutti. Sok alkohol, kócos savak, rövid végkifejlet, kesernye, befejezetlenség. Kár lenne most ítélkezni, nézzük meg később, hátha...

Malatinszky 2006
Hibátlan bor, illatban trópusi gyümölcsök, szépen integrálódó fa, némi palackos érlelés után talán teljesen besimul. Szép egyensúly, hosszú lecsengése mogyoróra, dióra emlékeztető, burgundi stílus, komoly alkotás ez, na. Az ára is ehhez viszonyul, azt hiszem kb. 4000 Ft.

Légli Landord 2005
Erről a borról már korábban áradoztam itt. Most is szép arcát mutatja nekünk, illatban körte, zöld alma, sárgadinnye, mangó és ezúttal egyértelműen kamilla, szinte furmintra emlékeztető herbária. Csuda jó, friss, nagyon jól sikerült bor. 3600 Ft körüli áron kapható a Bortársaságnál, ha még van belőle.

Monarchia 2005 Battonage
Ismét egy reménység. A chardonnay készítésére jellemző, klasszikus metódust mostanság divatos ráírni a palackra is: a battonage tulajdonképpen a seprő (főleg halott élesztősejtek) rendszeres felkeverését jelenti, amitől a végtermék intenzívebb, zamatosabb, egyszóval cuccosabb lesz. Ez ebben az esetben is érezhető. Némi szellőztetés után időzített gyümölcsbombává válik, ananász, citrus, Robert szerint menta. Mintha megjelenne benne Eger is. Nagy test, nagy élvezet. Ígéretes potenciál, hosszú lecsengés gyümölcsökkel, egyszerűen szép, van mélysége is, nemcsak széles... Ellenértéke majdnem 3 darab ezres, hoppá.

Domaine Bernard-Goussu
Bourgogne AOC 2004
Az egyetlen külhoni tétel, bazi nagy csalódás, reméltük, hogy mutat valamit a magyaroknak, de igazán semmi, csak sok alkohol. Nem tűnt dugósnak. Rob szerint némi indiai fűszeresség az illatban, csak idáig jegyzeteltem, mert nem tudtam róla semmi jót írni. Kár. 2200Ft, le ne vegye senki a polcról.

Pók Tamás 2004
Az egyetlen igazán értékelhető tétel a Monarchia Chardonnay válogatásában. Eleinte kevés animalitás, szellőzés után szépen bontakozik ki... Trópusok és mineráliák, komplex, vajas - krémes, vastag, jól megkomponált, míves bor, amely így 3 éves korában élvezhető igazán.

Gál Tibor 2003
Minden jó, ha a vége jó. Ez kérem szépen itt a happy end, and the beginning of a beautiful friendship. Illatban némi füstösség, majd sárgadinnye. Krémes és vajas, szép struktúra, végtelenül komplex, hosszú-hosszú lecsengés, magas beltartalmi értékek, komoly bor. Valszeg 2 éve még vad volt, most csúcson van, egyszerűen nagyszerű. Az árát nem tudjuk, nincs ára, felbecsülhetetlen érték...volt, amíg meg nem ittuk.

A végére jutva és visszakóstolva is azt kell mondanunk, hogy egy-két tételt leszámítva a magyar chardonnay-k (már amelyik egyáltalán értékelhető) túlzottan direktek, sok bennük a spontaneitás, a kísérletezés. Kevés a termőhelyre utaló jegy, inkább a pincemunka érződik bennük. Mindazonáltal bevallom, bármikor szívesen iszom a Nyakast, a Malatinszky-t, a Léglit és a két egrit. Ez már a kóstolt tételeknek majdnem a fele, így némi egyszerűsítéssel élve mondhatjuk, hogy a kóstoló félsiker volt.

Zimek frei

Mit tegyen az ember fia, ha besokallt a fesztiválturizmustól, sok neki a 35 celsius és mindez vasárnap délutánra esik? Marci barátunk szerint ilyenkor kell pálinkafőzdét látogatni és szolidan kultúrálódni. Hallgatólagosan egyetértettünk.

Így történt, hogy a minap kis csapatunk meglátogatta Roland Zimek pálinkafőzdéjét. A Zamárditól gázfröccsnyi távolságra található főzde egy szerény, Rizsa szerint "sztálin barokk" stílusú épületben bújik meg, ahol már nem lehet érzékelni a Balaton Sound 120 decibeljét, viszont főzött gyümölcsök illatkavalkádja uralja a levegőt. Érkezésünkkor rögtön megkapjuk Árpit kul-túravezetőnek, aki Zimek mester jobb és balkeze egyszerre, amolyan termelés-irányitó, aki termel és irányít is egyszerre. Találkozunk Zimek úrral és kedves feleségével is, akik ránézésre igencsak különböznek. Nemcsak súlyban, de temperamentumban is. Míg a mester amolyan pókerarcú, Csendes Bob típusú fazon, addig az asszonyka mosolyog, beszéli a magyart és menetrendszerűen ugrál körülöttünk a szódavizekkel. Aztán ott van a gyerek. Még nincs két éves, a bőrkanapé mellett pillantjuk meg a félszobában, Tornyos Lepárló névre hallgat. Jól ápolt, tiszta benyomást kelt, apuhoz hasonlóan méretes pocakkal bír, amelybe 150 litykó cefre is belefér. Már jön is a derék Árpi, aki TV shopos, begyakorolt stílusban bemutatja Lepárlót.

Tornyos Lepárlóval kapcsolatban ezt írja az fn.hu: Itthon jórészt úgynevezett kisüstön főzik az italt, míg Nyugat-Európában jobbára tornyos lepárló rendszereken futtatják át. Előbbi zamatosabb, viszont az utóbbi módon készült italnak intenzívebb az illata.

Szóval ámulunk és bámulunk, deflegmátor, aromat, előpárlat, utópárlat, aztán máris egy asztalnál találjuk magunkat. Képmutatásból a kisebbik kóstolósort választjuk. Még nem kóstoltunk semmit, de máris kellemes a hangulat. A háttérben Zimek mester a bőrkanapéján csücsül és Lepárlóval a Tour de France-t nézi, Árpi pedig folytatja a kimerítő bemutatót.

A szépséges illatú pálinkák kóstolása közben Árpi is lelazul, pedig ő nem iszik, legalábbis pálinkát nem. Árpi, a pálinkák büszke tudója édes Martinit iszik, no és félédes vörösbort. Minden tiszteletünk az övé, de ezt bizony nehezen nyeljük le, sőt el sem hisszük, inkább Zimekék zseniális találmányára, a pálinka spray-re koncentrálunk. Ilyen-olyan sültekre, desszertekre ajánlják. Vagány. Árpi demonstrál, és közénk fúj egy 55 alkoholfokos szilvapálinkát. Rögtön elfelejtjük az édes martinit, és újabb csodákért esedezünk. Jön is a málna, a kömény, a csipkebogyó, meg a barack, meg ez meg az. Talán elfogult vagyok a bor és szőlő iránt, de maradandó nyomokat hagyott bennem az Irsai olivér szőlőpálinka (nem törköly!) és a Cabernet franc törkölypálinka. A Zimek pálinkák illatban szépek, intenzívek és könnyen felismerhető az alapanyag, nem karcolnak, az alkohol nem tolakodó, azonban a zamatok néhány esetben nem érnek fel az illattal. Azt hiszem mindez a technológiából is következik (lásd kisüsti vs. tornyos lepárló).

Beszélünk örökbefogadható gyümölcsfákról, jövedéki adóról, nehézségekről, VPOP-ról, majd lassan végére érünk lehetőségeinknek, már ami minket illet. A termékpaletta kb. 20 százalékával sikerül megismerkednünk, az i-re Árpi teszi fel a pontot egy 60 fokos sajmeggy pálinkával, ami után nincsen nekem vágyam semmi...

Hazafele arról beszélgetünk, hogy ha már a Beastie Boys veszi a fáradtságot, és lejön a Balatonra Brooklynból, akkor nekünk is illik tiszteletünket tennünk a fesztivál utolsó napján. Így is lett, de ez már egy másik történet. Hadd búcsúzzak Zimekék jelmondatával: "Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz pálinkát igyunk!" Kicsi módosítással szerintem ez így is igaz: Az élet túl hosszú ahhoz, hogy rossz pálinkát igyunk!"

Zimekékről többet itt találsz. A 18 és 29 év közötti fiatalok pálinkafogyasztási szokásairól, pálinkával kapcsolatos ismereteiről és véleményéről készített friss és érdekfeszítő felmérésről pedig itt olvashatsz.

Tomnak köszönet a fotókért és a címért.

Post comment

Éjszakánként néha felriadok. Hallom ahogy a konyhában megcsörrennek az üres borosüvegek a hűtőgép minden egyes leállásakor. Ilyenkor felülök az izzadságtócsából és kibotorkálok a fürdőbe. Nehezen, de belenézek a tükörbe és rögtön elfog a lelkiismeretfurdalás... Nem emlékeztem meg oly sok mindenről... Nem írtam szép sorokat a Spanyoloszágból kapott Chivite Gran Reserva 1996-ról, nem méltattam a sziciliai Santagostino-t, amelyben boldog és tüzes házasságban él a Nero D'avola és a Syrah szőlőfajta, de nem számoltam be a chilei Vista Alegre Tempranillo Crianza-járól sem. Továbbá, nem tettem említést megannyi gyönyörűséges magyarságról: ízes, húsos rozékról, frissítő, ropogós fehérekről, könnyű vöröskről. Bocsássátok meg ezt nekem mind az öten, akik olvassátok blogomat :-)

Köszönöm, hogy könnyíthettem lelkemem, további szép nyarat kívánok mindannyiotoknak.

Borbaráti üdvözlettel,

R